A kvantumholografikus modell robusztusságának vizsgálatához egy számítási kísérlet készült, amely során egy kocka 32×32×32 = 32 768 egyenlő részre lett felosztva. A cél az volt, hogy megvizsgáljuk, miként viselkedik a számított kvantumnyomás (K) értéke három különböző megfigyelési nézőpontból: amikor a kockának 1, 2 vagy 3 oldala látható.

Minden esetben a következő képletet alkalmaztuk:

K = (látható / összes) × (nem látható / összes) × m² × Y

Ahol:
- látható = a megfigyelési szögből látható alkockák száma
- nem látható = a rejtett (nem látható) alkockák száma
- összes = az összes alkocka száma (32 768)
- m² = a rendszer tömegének négyzete
- Y = arányosító konstans (itt 6 volt)

A három eset eredményei:

K₁(32k) = 0,16 × m²
K₂(32k) = 0,17 × m²
K₃(32k) = 0,18 × m²

Az eredmények azt mutatják, hogy a számított kvantumnyomás értéke gyakorlatilag invariáns marad a különböző megfigyelési szögek között. Noha a látható egységek száma jelentősen változik, a K érték csupán kis mértékben tér el (0,16 és 0,18 között).

Ez arra utal, hogy:
- A modell nem az abszolút látható mennyiségtől függ, hanem az aránytól az egészhez képest.
- A kvantumholografikus szerkezet geometriai és energetikai egyensúlyt tart fenn eltérő megfigyelési konfigurációk mellett is.
- Ez a viselkedés hasonlít az ún. konform invarancia elvére, amely például az AdS/CFT-elméletben is jelen van: ott is az arányok, nem pedig az abszolút értékek határozzák meg a rendszer viselkedését.

Filozófiai szempontból ez tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a valóság – a modell szerint – nem attól változik, hogy mennyit látunk belőle, hanem attól, milyen arányban látjuk azt, ami látható, és azt, ami rejtett marad.

Ez a kvázi invarancia erősíti a modell fizikai megalapozottságát, és új lehetőségeket nyithat a matematikai általánosítás és méretezhetőség irányába.