A kvantumfizika alapvető fogalmai — úgymint a szuperpozíció, az összefonódás és a hullámfüggvény-összeomlás — új értelmezési lehetőségeket nyitnak az anyag szerkezetének és viselkedésének mélyebb megértésében. A jelen tanulmány egy olyan spekulatív, de elméletileg koherens kvantumfilozófiai modellt mutat be, amely az anyagot nem önálló, pontszerű entitásként, hanem egy 8 elemből álló, kvantum-összefonódással kapcsolt holografikus struktúraként értelmezi. A modell alapja egy 2×2×2-es kockastruktúra, amelyben az anyag komponensei térbeli és megfigyelési viszonyok szerint jelennek meg vagy rejtve maradnak.

A kocka — mint szimbolikus és geometrikus alapmodell — háromféle megfigyelési nézőpontból értelmezhető:

1. Három oldal látható, három rejtett: A 2×2×2 kockában ez 7 látható és 1 nem látható egységet eredményez. Ez az emberi érzékelés és klasszikus anyagfogalom szintjén értelmezhető. E térbeli konfiguráció kvantumszinten megfordul: 1 aktív részecske és 7 „nem látható” (összefonódott, kvázi-hullámállapotú) komponens jelenik meg. Ez a struktúra a korábbi modellünk alaptéziseit támogatja: az anyag valójában nem pontszerű, hanem holografikus eloszlásban létező egység.

2. Két oldal látható, négy nem látható: Ez a konfiguráció 6 látható és 2 nem látható elemet eredményez. Ennek tükörképes kvantumszintű megfelelője: 2 látható, 6 rejtett komponens, ami a kvarkok világára utal — ahol 6 ismert kvarkfajta van, de mindig csak 2 vagy 3 kvark jelenik meg közvetlenül detektálható állapotban. A struktúra itt is komplementer módon viselkedik: amit makroszinten érzékelünk, az kvantumszinten a térbeli szimmetria inverzének felel meg.

3. Egy oldal látható, öt rejtett: A kockában ez 4 látható és 4 nem látható elem. A kvantumfizikai értelmezésben ez az egyensúlyi állapot, ahol az anyag és a „nem-anyag” aránya kiegyenlítődik — ez hasonlít a kvantum szuperpozíció ideális egyensúlyához. Ez a konfiguráció képezheti az átmeneti állapotot a részecske- és hullámviselkedés között.

Mit jelent mindez fizikailag és filozófiailag?

Ez a térbeli elmélet szintetizálja a kvantummechanikai elveket egy intuitív, geometriai rendszerrel, amelynek középpontjában a megfigyelés aktusa és az észlelési perspektíva áll. A kocka mindig 8 egységből áll, de attól függően, hogyan nézzük meg, más és más része válik „anyaggá” vagy „láthatóvá”. Ez az analógia rímel a kvantumelmélet egyik legmélyebb tézisére:

 „A valóság nem objektív és állandó, hanem megfigyelőfüggő és kontextusfüggő.”

E modellben az anyag nem részecske és nem hullám, hanem egy megfigyelési rendszer által formált, 8 komponensű kvantumhologram, amely képes „kifordulni önmagából” a megfigyelés hatására.

Mi következik ebből?

A klasszikus részecske fogalma önmagában nem elégséges.

A kvantumállapot nem véletlenszerű, hanem struktúrával rendelkező, de megfigyelésfüggő hologram.

A kvarkok, kvantumok és klasszikus részecskék csak eltérő nézőpontokból szemlélt ugyanazon kvantumstruktúra különböző állapotai.