A kvantummechanika egyik legrejtélyesebb jelensége a hullámfüggvény-összeomlás: az a pillanat, amikor egy részecske szuperpozíciós állapotból egyetlen, jól meghatározott állapotba „omlik össze” a megfigyelés hatására. Ezt a jelenséget a jelen modell nem csupán mint logikai következményt értelmezi, hanem térbeli-holografikus struktúraváltásként mutatja be, amely során a kvantumhologram kifordul önmagából.

A megfigyelés mint váltás: a hologram tükröződése

A 8 részből álló anyag-hologram alapállapotában például 7 látható és 1 rejtett egységet mutat. Amikor megfigyelés történik (például mikroszkópos szinten), a szerkezet nem csupán részlegesen módosul, hanem teljes egészében megfordul:

– az, ami addig dominánsan látható volt, kvantumállapotba kerül,

– és az, ami eddig „rejtve” maradt, aktivált, detektálható részecskeként jelenik meg.

Ez a folyamat nem pusztán leképezése a klasszikus hullámfüggvény-összeomlásnak, hanem térbeli és logikai inverzió is egyben — egyfajta kvantumtükörhatás.

Kvantum-tükör: a struktúra „kifordulása”

A megfigyelés nem csupán „kiválaszt” egy állapotot, hanem aktivál egy belső geometriai átrendeződést, amelynek eredményeként:

• a látható és rejtett komponensek szerepet cserélnek,

• a kvantumállapot ellentétes konfigurációba vált.

Ezt a jelenséget a modell „kifordulásként” értelmezi: a holografikus struktúra önmaga tükörképébe vált, amely új arányokat és információtartalmat mutat, de ugyanabból az alapegységből származik.

Klasszikus → kvantum és vissza

A hologram minden állapotában továbbra is 8 komponensből áll, függetlenül attól, hogy a megfigyelés melyiket emeli ki. Az anyag tehát nem válik részecskévé vagy hullámmá, hanem átlép egyik konfigurációból a másikba, miközben a kvantuminformáció összessége megmarad.

Ez az értelmezés lehetővé teszi, hogy a megfigyelés aktusát ne „külső hatásként”, hanem a szerkezetbe épített átváltóként értelmezzük — amely önmagából származó logikai válasz a külső ingerre.

Előkészítés az 5. fejezethez

A kifordulás és arányváltás logikája különösen érdekes fényt vet a kvarkfizika és a kvantummező-elmélet egyes paradoxonjaira. A következő fejezet ezekkel a kapcsolódási pontokkal foglalkozik: hogyan illeszkedik a modell a kvarkok viselkedéséhez, illetve milyen új értelmezést kínál a kvantumrészecskék osztályozására?