Kvantum Gravitáció Alternativ Teória

Kvantum Gravitáció Alternativ Teória

10. Kvantumgravitációs nyomás és a földrengésszerű energiaszintek analógiája

2025. július 25. - Csepi984

Bevezetés

A kvantumgravitáció kérdése napjaink egyik legnagyobb kihívása az elméleti fizikában. Az eddigi modellek elsősorban a téridő kvantumos viselkedésére koncentrálnak, ám egy új képlet, amely az anyag tömegét, láthatóságát és megfigyelhetőségét veszi alapul, meglepő kapcsolatot mutat a klasszikus földrengési skálákkal. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a kvantumgravitációs nyomás képletszerű kiszámítása miként mutat analógiát a földrengések erősségével.

A kvantumgravitációs nyomás képlete

A képlet:

K = A₁ · A₂ · m² · Y

ahol:
- A₁: a látható komponensek aránya
- A₂: a nem látható komponensek aránya
- m: tömeg (kg)
- Y: megfigyelhető oldalakhoz viszonyított torzítási faktor

A konkrét példában a szerző által megadott számítás:

K(8) = 7/8 · 1/8 · m² · 2 = 0,21875 · m²

A fenti képlet alapján a kapott kvantumgravitációs nyomásértékeket „T” mértékegységben adtuk meg, ahol T = kg².

Meglepő párhuzam: a Richter-skála

A Richter-skála logaritmikus, és a földrengések által kibocsátott energia növekedése nem lineáris: minden egyes egész szám növekedés 10-szeres energiafelszabadulással jár. Érdekes módon a fenti képlet alapján számított T értékek nem lineárisan, hanem kvadratikusan nőnek, ami hasonlóan meredek emelkedést mutat.

A táblázat alapján:

- 1 kg → 0,22 T
- 3 kg → 1,97 T
- 5 kg → 5,47 T
- 6 kg → 7,9 T
- 10 kg → 21,9 T
- 50 kg → 546,9 T

A növekedési görbe így emlékeztet a földrengések során mért energiafelszabadulás skálájára, noha más fizikai alapokon nyugszik.

Kvantumgravitációs skála

Ez az analógia felveti a lehetőséget, hogy létezhet egy új, eddig nem definiált skála, amely nem mechanikai rezgéseket, hanem kvantum-információs deformációt mér. A képletből következő T értékek értelmezhetők úgy, mint egy adott tömegű rendszer kvantumgravitációs „hatóereje” egy adott szerkezeti konfigurációban.

Ezen skála alkalmazható lehet:
- kvantumanyagok stabilitásának mérésére,
- kvantumkomplexitás szintek modellezésére,
- rejtett–látható rendszerek információs súlyának leírására,
- gravitációs hullámok kvantumszintű viselkedésének előrejelzésére.

Összegzés

A kvantumgravitációs nyomás képletszerű levezetése nemcsak az anyag és megfigyelhetőség kapcsolatát teszi mérhetővé, hanem új fényt vet arra, hogyan viselkednek a rendszerek különböző tömegtartományban. Az így kapott T értékek és a földrengési erősségek közötti hasonlóság arra utal, hogy a kvantumfizika mélyebb szintjein a téridő és az információ talán sokkal szorosabban összefügg, mint eddig hittük.

Ez a modell nem csupán új képleteket, hanem új gondolkodásmódot is kínál.

11.Mennyiségi szimmetria a kvantumholografikus modellben

A kvantumholografikus modell robusztusságának vizsgálatához egy számítási kísérlet készült, amely során egy kocka 32×32×32 = 32 768 egyenlő részre lett felosztva. A cél az volt, hogy megvizsgáljuk, miként viselkedik a számított kvantumnyomás (K) értéke három különböző megfigyelési nézőpontból: amikor a kockának 1, 2 vagy 3 oldala látható.

Minden esetben a következő képletet alkalmaztuk:

K = (látható / összes) × (nem látható / összes) × m² × Y

Ahol:
- látható = a megfigyelési szögből látható alkockák száma
- nem látható = a rejtett (nem látható) alkockák száma
- összes = az összes alkocka száma (32 768)
- m² = a rendszer tömegének négyzete
- Y = arányosító konstans (itt 6 volt)

A három eset eredményei:

K₁(32k) = 0,16 × m²
K₂(32k) = 0,17 × m²
K₃(32k) = 0,18 × m²

Az eredmények azt mutatják, hogy a számított kvantumnyomás értéke gyakorlatilag invariáns marad a különböző megfigyelési szögek között. Noha a látható egységek száma jelentősen változik, a K érték csupán kis mértékben tér el (0,16 és 0,18 között).

Ez arra utal, hogy:
- A modell nem az abszolút látható mennyiségtől függ, hanem az aránytól az egészhez képest.
- A kvantumholografikus szerkezet geometriai és energetikai egyensúlyt tart fenn eltérő megfigyelési konfigurációk mellett is.
- Ez a viselkedés hasonlít az ún. konform invarancia elvére, amely például az AdS/CFT-elméletben is jelen van: ott is az arányok, nem pedig az abszolút értékek határozzák meg a rendszer viselkedését.

Filozófiai szempontból ez tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a valóság – a modell szerint – nem attól változik, hogy mennyit látunk belőle, hanem attól, milyen arányban látjuk azt, ami látható, és azt, ami rejtett marad.

Ez a kvázi invarancia erősíti a modell fizikai megalapozottságát, és új lehetőségeket nyithat a matematikai általánosítás és méretezhetőség irányába.

Tudományos Hivatkozások

1. Holografikus univerzum, kvantummező és rejtett rend

David Bohm

Wholeness and the Implicate Order (1980)
→ Az „implikált rend” elmélete, ahol az univerzum nem részekből áll, hanem holografikusan tartalmazza az egészet minden pontban.
→ Kapcsolódás: az anyag és tudat holografikus egységként való értelmezése.

Karl Pribram

Brain and Perception: Holonomy and Structure in Figural Processing (1991)
→ Agy mint holografikus információfeldolgozó rendszer.
→ Kapcsolódás: a tudat mint holografikus rendezőelv.

???? 2. Tudat és kvantummechanika

Roger Penrose & Stuart Hameroff

Orchestrated Objective Reduction (Orch-OR) Theory
→ A tudat kvantumgravitációs eredetét feltételezik a mikrotubulusokban.
→ Kapcsolódás: a tudat mint kvantumfolyamat; a megfigyelő szerepe a kvantummezőben.

Henry Stapp

Mindful Universe: Quantum Mechanics and the Participating Observer
→ A tudat aktívan részt vesz a valóság strukturálásában.
→ Kapcsolódás: a „megfigyelés okozza a rendeződést” elve.

???? 3. Kvantuminformáció, holográfia, entitásmezők

Gerard 't Hooft

Dimensional Reduction in Quantum Gravity (arXiv:gr-qc/9310026)
→ A téridő alapszintje holografikus jellegű lehet.
→ Kapcsolódás: a tér és anyag mint projekciók.

Juan Maldacena

The Large N Limit of Superconformal Field Theories and Supergravity (1997)
→ AdS/CFT-korrespondencia – a fizikai világ kétdimenziós határról „vetül ki”.
→ Kapcsolódás: valóság mint hologram – amit megfigyelés hív elő.

???? 4. Morfogenetikus mező (kiterjesztett tudatmodell)

Rupert Sheldrake

A New Science of Life (1981)
→ A „morfogenetikus mező” elmélete szerint a természetes formák és viselkedésminták emlékezeti mezőkben tárolódnak.
→ Kapcsolódás: elrendeződés, mint tudati mezők által fenntartott minta.

Irodalom jegyzék

[1] Bohm, D. (1980). *Wholeness and the Implicate Order*. Routledge.  

[2] Pribram, K. (1991). *Brain and Perception*. Lawrence Erlbaum Associates.  
[3] Penrose, R. & Hameroff, S. (1996). *Orchestrated Objective Reduction*. Journal of Consciousness Studies.  
[4] Stapp, H. P. (2007). *Mindful Universe: Quantum Mechanics and the Participating Observer*. Springer.  
[5] 't Hooft, G. (1993). *Dimensional Reduction in Quantum Gravity*. arXiv:gr-qc/9310026.  
[6] Maldacena, J. (1998). *The Large N Limit of Superconformal Field Theories and Supergravity*. Advances in Theoretical and Mathematical Physics, 2(2).  
[7] Sheldrake, R. (1981). *A New Science of Life*. Blond & Briggs.

süti beállítások módosítása